Szilveszter

Gyűlölöm a szilvesztert.
Úgy hogy aki nem szeretné ezt olvasni,mondjuk azért mert szilveszterkor-most-egy király bulin van vagy a barátaival bulizik és nincs kedve egy ilyen gondolatai szerint "nyafogást" hallgatni. Az MOST bezárhatja ezt a lapot.
Ez talán kicsit kemény volt. De nem azért írok, hogy hamis legyen minden szavam.
Szóval, lehet hogy át kéne gondolnom..
Még is.:
Ez az éjszaka egy új reménnyel sok-sok meglepetést rejtegető új évvel tart minket a bizsergő markában. Alig bírjuk kivárni az óráka, s bulizunk,mint még soha, a visszahúzódóak végre élvezhetnek egy szabadon,gátlástalanul töltött éjszakát, a kockák lemennek "*llatba, s mindenki élvezi a kötelező vidámságot, az italokat,táncokat s még ha ez lehetne egy normális buli,még sem!
His ez szilveszter!! Ez az amit minden országban tudnak és úgy ünnepelnek hogy itt az új év.
Tehát ez a pozitív oldal. Mindenki bulizik és jól érzi magát. :D

Jövök én... :
 Otthon az ágyban nézek minden féle sorozatot, fagyit eszek és nem értem a többieket hogy miért verik olyan nagy dobra a dolgot?!
Tömöm magamba az édességet és csak azért is fent maradok éjfélig. Várok hátha a srác akit úgy kedvelek egyszer csak bekopogtat az ajtón. Lehetetlen? Az lenne.
Szóval most már szemben állok a saját állításommal?:

 " Éjfélig bármi megtörténhet"

Úgy tűnik igen. Mert az álomodozásom már több mint megvalósítható!- már mint úgy értem képtelenség!
Miért állna az ajtóban ő,aki nekem annyira számít, de én neki még sem.
És csak ülök és várok a sötétben.
Várom hátha megjelenik,s ezzel megpecsételem a jövőt,
Mert úgy érzem ha nem jön el,
Ennyivolt! Felejtsem el őt?

Felejtsem el hogy hányszor képzeltem el ahogy kezébe fogja arcomat? Felejtsem el ahogy a buszon végig csúrgattam utána a nyálamat?
Képes lennék erre? Elfelejetni őt? Elfelejteni a verseket,melyeket róla írtam nappal s éjjel? Miért felejtsem el, hogy már lehetőségem se lehessen?

Erről szól nekem. Ez a szilveszter éjjel, s bárcsak olvasná a herceg,kit éjfélre várok az ajtóm mögött ébren.

Szóval Szilveszter (éjjel) Minek is látjuk mi ezt? Egy új lehetőséget? Egy új kezdetet?
vagy csak minden megy tovább, ez az ami változó hogy ki hogy éli meg.

"Boldog Karácsonyt!! "

 Avagy "Takaríts mert jönnek a nagyiék!"

 Sziasztok, sziasztok és sziasztok! Végre minden családtag megkapta az ajándékát és hazament, a pedig szobám újból úgy néz ki mint azelőtt!

Karácsony második napján "Jó reggeltet" kívánok mindenkinek. Nincs is jobb annál mikor megkapod amire vágysz és senki sem kér meg semmire, mert: Karácsony van!
Úgy gondolom semmi értelme köntörfalazni, ha az előzeteseket veszzük először:

Anya folyamatosan a nyomoban van hogy munkára fogjon és esze ágában sincs nyugtot adni még le nem zajlik majd az ünnepség.. Tehát: takarítsd ki a szobád!,rakj rendet az asztalon!,porszívózz fel a konyhában!,és a nappaliban is!, tedd ki a díszeket!, keress magadnak valami ruhát amiben készülhetnek rólad képek!-és így tovább.. Ismerős?
 Nos én végül kifejezetten örülök hogy rend fogad a szobámban- ami nekem rend:D
 A következő nap eljön a karácsony! Mindenki kiöltözik,pedig ez nem is az új év! Még is a családtagok számára a legjobb formánkban kell megjelennünk.
 Apa elindult kocsival a nagypapáékért, Az unokatesók pedig fél óra és itt vannak. Én meg most ébredtem...
Húh! Akkor hajrá,csináljunk magunkból embert! Hisz mi vagyunk a vendéglátók!
-Természetesen nem magamtól ébredtem hanem a drága nővérem keltett.-
 Felveszek valamit és lelocsolom magam vízzel (persze nem ebben a sorrendben) végül anya leültet az asztalhoz hogy egyek valamit,mert mikor már itt lesznek a többiek az ebéd jön!
Egy gyors elemzés hogy mindekinek megvan-e az ajándéka és örömmel-mosollyal- ölelem meg ráncos arcú nagyszüleimet.
Arcuk felvidul mikor meglátják "bályos" unokáikat és kezük aprón rezegve leengedi a nagy szatyrokat amiket otthonról hoztak.
Becsavart hajuk göndör koronaként díszíti fejüket, így lágy szeretet övezi arcukat,amint ránk néznek és elmondják milyen nagylány-fiú lett belőlünk.

És utána jön az ebéd, a gyerekek már alig bírják kivárni a nagy csomagok kibontását,amik már a fa alatt díszelegnek.
Végül az is eljön,ölelések és puszik,sok sok-köszönöm és "Boldog karácsonyt" Mellesleg anya arcáról is eltűnt az a kis ránc ami parancsolgatáskor olyannyira látszik.

Végül mindenki elmegy s a kis család takarítani kezd. Hát ezt akartam nektek most elmesélni.
Pozitívan nézem a dolgokat,de még is úgy tűnik nekem hogy ez nem a tökéletes karácsony. Mi benne a rossz? Mi benne a más?
A takarítás rendben a sütikészítés rendben minden rendben van,ugye?
Csak épp ezt nevezzük karácsonynak. A hajtást hogy mire mindenki meglátogat szikrázzon a ház a tisztaságtól és barátságtól.
Szerintem a karácsonynak nem erről kellene szólnia, hanem arról hogy együtt a család. Hogy senki sem veszekszik s nincs okunk bevonulni a szobánkba,mondván "nyugalomra vágyunk" Az ajándék pedig egy apró kifejezés amivel jobban kimutatjuk az érzelmeinket egymás iránt.
Szerintem ez a karácsony. Ti mit gondoltok?

"Betegen az ágyban"

S bár macskakörmöztem a címet,szó szerint az ágyban fekszem betegen. Betegen? Nos, ha valaki serdül és az orvos egy kis hasnyomkodással és azzal hogy benyúl a melkasomba,hátha ott jobban érzi,ahogy dobog a szívem.. Igen akkor igen. Akkor tényleg beteg vagyok. Persze a külön órára,és az előkszítőre mennem kell,de a vérvétel (kora reggel)csak egy bónusz. Szóval igen. Még indig itt vagyok az ágyamban és akármennyi idő is tellik még midnig itt vagyok. Ilyenkor elgondolkozok, azokon amiket általában nem várok és nem direkt cselekszem,még is megtörténnek velem. A buszon ott lesz a srác, akivel köszönni szoktunk egymásnak,de én többet akarnék ennél,még is ő a barátaival beszélget és az ellentétes irányba indul el ahogy leszáll a buszról. Ekkor megindul bennem egy gondolat és egy újjabb vers kerül a kis füzetbe amit örömmel olvasgatok nap mint nap. Vagy épp egy cikis baráti pillanat történne,ahogy a főtérem egymás elől elfutva,nekimennénk egy idegennek. HA nem feküdnék otthon az ágyban.. S esetleg még a barátoddal elmennétek közösen megvenni az ajándékokat a családtagoknak,barátoknak. S el is jutottunk,a mai témánhoz. A télhez! Üdvözlök mindenkit 2015. utlsó hónapjának második napján!! Nem tudom,ti hogy vagytok vele ,de én már alig bírom kivárni a téliszünetet. Pedig sajnos muszály, s ami jó benne (a várakozásban) az az hogy egy jó barátomnak nem tudom mit adjak az év utlsó sulinapján,s így van még időm kitalálni :D -Ehhez kapcsolódóan örömmel-iknább lehetséges hogy kéréssel forulok hozzáátok: A lány 14 éves,elég pletykás,imád beszélni, s van egy srác aki nagyon tetszik neki. (évek óta).Mégis fogalmam sincs mit kéne adnom neki. Szóval ha van bármi ötletetek akkor örömmel fogadok :)) Őszintén szólva, a karácsonyi hangulatom már meg van. -de talán meg kellene említenem hogy az anyukám által kirakott, karácsonyfás és havas képek elég nagy szerepet játzanak ennekaz érzésnek a jelenlétében. Szóval készüljetek a karácsonyra, az időre,amikor azegész nagy család összegyűl,s megünnepli az együttt létet. Mert szerintem ez a lényege-faladata a karácsonynak,hogy öszzehozzon minket évről évre.

A semmit tevés egy átok.
De most ezt sem bánom!
Őt-ki fontos- rég nem láttam,
De talán a sors akarta, hogy megtanuljam,
Ki kell érdemelnem azt amire vágyok??
Kijelentem hogy valakire vágyok?

Furcsa ez. Kimondanom is könnyű, nem is tudom mi volt eddig nehéz,abban hogy vágyok egy emberre. Vagy csak egy érzésre?

Kutatok tudtomban,
De csak erre emlékszem,
Ő észrevett,köszöntünk,
Most megint a régmúltban élek..
Csak elképzelem hogy mi történt,köztünk.
Történt? Vagy csak elképzelem amit látok??
Hogy az úgy nevezett kémia rózsaszínen vibrál a háttérben??
Úgy érzem fantáziám játszadozik velem!

Ma kedves olvasók, ma rájöttem valamire. Egy kedves fiú- akinek elvileg tetszem, úgy viselkedett,mint akinek nem számítok. Vagy csak már nem tetszem neki? Azért beszél folyton a legjobb barátnőmmel?
De miért vagyok én féltékeny? Hisz nem rég még az nem tetszett hogy bevallota mit érez!
Most meg úgy érzem nem én vagyok a legjobb...
Nem is akarok erről többet írni. (de ha valaki szeretne valamit megosztani várom az üzeneteket :) )
Így félév előtt, stresszesnek érzem magam. De lehet hogy más miatt is. QAmikor belegondoltam hogy jövőre már senki sem lesz az osztálytársam azok közül akit ismerek..
Félelmetes ez az érzés.. De túl lépek ezen! Mindig is jó az új! Ezért is jó az élet!
Próbáljunk ki új dolgokat, találjuk meg mit- vagy épp kit- szeretünk és sose adjuk fel!

Harag.-Megmarad?

Néhányan már biztosan átélték.
De ezt az érzést elképzelni sem nehéz.
Fájdalmas,sebző és hasztalan,
Ha magadban tartod meg megmarad!
Nincs aki nem válthatná ki,
Ezt az érzést nem lehet tanítani.

Átélni senkinek sincs kedve,
De néha inkább ez,
Mint hogy sírás kerülgessen!
Összeroppantanám a csontom,
Beleképzelve egy személyt.
Hátha megérezné,
Amit bosszúként szánok neki.

Azt mondják engedjük ki a dühöt,
Aztán jobb lesz.
De ha kiengedném, elfelejteném a bosszút,
Amit rég elterveztem!
Így csak mardos az érzés, órákon napokon át.
A fájdalom nem tűnik el,
Úgy látszik nincs határ!

Ebben azt akartam éreztetni veletek.
Nincsen olyan érzés amit elfelejtetek!
Mert vagy egy személy, vagy egy tárgy vagy egy emlék, bármi más!
Emlékeztet minket mindig, hogy volt már ilyen,s véget is ér tán.

Népszerűség

Mit értünk népszerűség alatt?
Azt akivel mindenki beszélgetni akar,
Képet csinálni vele és fontos lenni számára?
Lehet hogy erről szól a dolog?
Vagy van fontosabb is mint a legismertebb ember lenni a tömegben?
Mindenki máshogy látja ezt.

Van aki csak éli az életét,
Néha problémákat csinál, amiből csak jó sül ki.
Ezért sokan kedvelik őt és ismerik, ezért ő népszerű.

Vagy sok pasival-csajjal volt már dolga,
Mert ők elolvadnak tőle,
Nagyképű és csak az ő világában él,
És ezzel kiemelkedik-és népszerű.

Vagy csak egy jó tanuló,
Benne van a bulikban és kimondja a véleményét.
Számítani lehet rá, s a vadóc éne csak a barátok előtt látszik.
Ő is kiemelkedik. Ő is népszerű.

Sok féle népszerűség létezik,amiket leírtam csak egy-egy féle. Rengeteg van.
De minden hamis amit így elképzelünk.
Mert ne arról szóljon a népszerűség hogy mindent megteszünk hogy tökéletes legyen az emberek képe rólunk.
Legyünk önmagunk!
Legyünk tökéletesek mert azok akarunk lenni,mert úgy érezzzük jól magunkat!
Legyünk bajnokok,mert a sikereink tesznek minket boldoggá, vagy csak hobbit csináljunk, vagy bármit amit szeretünk!
Mert a végén úgy is fontosak maradunk azoknak akiknek tényleg számítunk!
Így a népszerűség nem másból származik,csak abból hogy az emberek önamgukat adják és ezért kedvelik őket.

Legyünk önmagunk, szerintem erről kéne szólnia a népszerűségnek.

Bolyongva

Bolyongva próbálom felidézni a perceket,
A legtöbb ismerőst az emlékeimet.
Fáradtan ledőlve a karosszékembe,
Megiszom a forró italt, amit elkészítettem.
Kint nagyon fúj a szél,
S hideg járja át testemet.
De tudom mi a lényege-e cselekedetemnek.
Megélni a pillanatot ez hűvös mégis napos napot,
Pihentetve szememet, mikor agyam száz felé gondol.
Láttam ma valakit,
Láttam valakit tegnap.
Hogy holnap látok e
Az csak is a holnap dolga.
De mondom én,
Most a jelenben,
Üldögélve a karoszékemben,
Pihentetve a szememet a hűvös őszi időben,
Megélve e perceket, és csak nézelődve.

Tartalmas éjjel...

Ne értsetek félre, tényleg tartalmas volt az estém de csajjal voltam és nem fiúval..
Oké, ez még mindig félre érthető. Egy barátnőmmel voltam ma. Az friss ismeretségünk homályában, is úgy érzem mintha évek óta ismerném.
A ma este számomra azért is volt különleges, mert -e baráti-természetesen- kapcsolat új szintre emelkedett nekem.
Több mint háromnegyed órán át várt rám-és nem túlzom el-  a buszmegállóban, hogy találkozhassunk, s nem hagyott ott engem.
Nem mintha eddig történt volna ilyen-és nem mintha eddig lett volna olyan alkalom hogy órákon át kell rám várni.

Vissza térve a témára, az ölelekezés után, a központi "plázába" mentünk be és jártuk körbe a boltokat.-egybe sem voltunk..
Néhány pasit jó szemmel végigmértünk, de inkább csak én mivel barátnőmnek nem rég lett barátja és egy cuki párt alkotva,nem nagyon figyelt mást csak hogy hátha meglátja az ŐVÉT.
Milyen furcsa véletlen hogy ez nem történt meg, de volt szerencsém egy-két osztálytársához. Az egyikőjük, rendkívül szinpatikus volt, ahogy kézfogással és érdeklődéssel fordult felém.
Aztán kijöttünk a magas és "kövér" épületből, amelyben alig volt olyan bolt amit figyelemreméltónak lehetne nevezni.
Tehát kijöttünk és egy-egy pohár kávéval sétáltunk tovább.- Azt hiszem el kell mondanom hogy bármennyire is rávagyok kattanva a kávéra, a pohár amibe beleöntik valahogy nagyobb érdeklődést fejt ki nálam..
Én is köszöntem néhány régi ismerősnek,de nem nagy kedvvel.

Végül a legnagyobb "hancúr" a buszon következett.
Annyit nevettünk, és beszéltünk hogy ha azt mondtam "orba szájba" már a földön fetrengett a drága.
Ő később szállt le mint én és igazából én nem is tudtam hol kell leszállnom, úgy hogy azt is ő mondta meg nekem..
De mire jó egy barát ha nem arra hogy megmondja hol szállj le ha haza akarsz menni, úgy hogy még sosem járt nálad.

A fő dolog az hogy nem tudtam volna jobban megélni ezt a napot.- Mert ez a lényeg!- Hogy bármennyire is unatkoztam egészen délután fél hatig és azt hittem nem lesz már semmi, még is egy örök élmény ragadt meg bennem a mai nap emlékeként.
Tehát (és ezt már lehet hogy írtam, de akkor is jó ha tudjátok,mert tapasztalatból mondom- Sosem szabad azt mondani egy napon hogy már semmi sem történik. Mert bármi megtörténhet amíg el nem jön az éjfél!

A jó pillanatok mindig többet érnek mint a rosszak!

Ahogy átgondolom e napot, és a hangulatomat, úgy érzem nem láttam jól a dolgokat.

Hisz szomórú voltam, mérges, lehangolt és olykor csak a rosszat láttam a dolgokban!

Ezt a hibámat, most észrevettem, s elkövetni még egyszer nem fogom. Remélem!

Mert mi értelme a rosszat látni a dolgokban, semmi higgyétek el!

De a jó pillanatok mindig sokat érnek!

Mikor ma láttam azt aki fontos nekem, mondhatjuk hogy egyenesen tetszik e lélek!,

S köszönni sem tudtam ,mert körül vették őt mint várt az ellenségek,

Csak a rossz élt bennem akkor, hogy ő ott áll én pedig itt.

S köszönni sem tudtam egyszer sem neki!

Így hát bánatosan mentem az iskolába, hamar.

Remény vesztetten az első dolgozatra.

Drága barátom,ki tanácsolta mit mondok:

-A jó oldalt nézd mindig és arra emlékezz most!

Megfogadva e bölcs mondatot, hazafelé felidéztem a sok jó pillanatot!

Szám felfele görbült, s éreztem hogy boldog vagyok!

Mert rágondoltam s a jó pillanatok,

Fejemben ragadtak örökre, s most már így gondolkodok!

Az életben sok minden ér minket. De ha akarunk mi is elérhetünk jó sok dolgot.

Ezt a jó tanácsot mindenkinek javaslom!

Néha, amikor úgy érezzük, nincs remény, s nem tudunk mit tenni ezzel a rossz érzéssel, jusson eszünkbe, a gondolat:

Ha látod ebben a jót, s még ha nem is! Fontos vagy az életben! Mindig is érnek majd dolgok hirtelen, és váratlanul, de ha a jót látod benne és a pozitív dolgokra gondolsz, egyszer csak a rosszban is meglátod ami talán kevésbé fényes, de akkor is jó!

Suliból jelentkezem!

Sziasztok!!! :)

Jelentkezem a suliból- ez már nem ér meg egy smile-t!

A mai nap átlagosnak indult, de nem szabad azt hinni éjfélig hogy már semmi sem történhet.
Mert bármi történhet.
Bár nem mindig érzem, de most még is (itt a suliban) eltudok mondani nektek egy jó történetet.
Épp a fürdőszobába raktam le a pizsimet, és a nővérem még bent volt.
VCáltottunk néhány szót arról hogy mostanában rá vagyunk kattanva a romantikus filmekre.
És akkor felhozta hogy ugye én már találkoztam azzal a sráccal aki olyan jól táncolt az iskolában-zenéről zenére bármit!
És hogy egész helyesnek mondják, meg ugye én abba a suliba készülök ahol ő elsős most, és azt mondta (erre tisztán emlékszem:
-Pasizz be!
Ó istenem!, Majd kiment és én ugrálni kezdtem. Nem tudom miért szóval ezt a kérdést ne tegyétek magatokban fel... :D
Aztán visszanyitott és még időben abba hagytam az ugrálást. (épp az ajtónyitás pillanatában.)
Szóval igen ez a pillanat örökre beleivódott az emlékeimbe.
Szóval mondanivalóm most ez.
Lényegtelen az időpont -vagy hogy hol írjuk le ezeket- a lényegnek annak kell lenni-e hogy milyen jó élményt éltünk- és élünk  meg!
A nővérem nem tudja szerintem hogy milyen fontos volt nekem ez a rövid kis párbeszéd, amelyet együtt tettünk meg!
Ha van testvéretek, mindig legyetek jóban- biztos vagyok benne hogy ezt sok mindenkinek nem kell mondanom- de a testvérek jóban léte szerintem az egyike a legfontosabb dolgoknak az életben!

Happy Birthday!!

Nem akarok nagyképű lenni-vagy hasonló- de igen a mai nap 00:45-kor egy ével idősebb lettem! A borús időjárás és torokfájás ellenére vidám és felhőtlenül boldog napot élek meg. A barátok folyamatosan felköszöntenek és a "köszönöm" szó helyes leírásában is elbizonytalanodtam már.

 Szóval születésnap. (nem véletlenül írtam ki a szülinap helyett)

Mindenkinek megvan a saját pillanata az életben, a szülinapot pedig eléggé a magunkénak jelenthetjük ki.

Mondjuk van egy pár -a földön úgy vélem rengeteg- ember pár akiknek egy napra esett a világrajövés. Köztük vagyok én is,ráadásul kijelenthetem hogy az illető az ismerősöm. 

Na, szóval a már többször is említett fontos nap eléggé jól kitalált módszer alapján van redszerezve. (igen ez egy eléggé kacifántos mondat..)

Szóval egy évben csak egyszer... Nem tudom hogy ti hogyan álltok hozzá,de én legalább kettőt tettem volna egy évre, persze így eléggé különlegesnek hat hogy "egy évben egyszer",de átgondolva én örömmel tartanék a másodikon egy oltári bulit míg az elsőn szűk családi körben ünnepelnék.

Amikor kikelsz az ágyból és mosolyogsz, mert tudod hogy ma te vagy a fontos és aki mindenkinek az eszébe jut, ad egy kezdő löketet.

Aztán a belső családtagok felköszöntenek és jó napot kívánnak neked.

Majd a suliban felmész valamelyik közösségi oldalra és meglátod a sok üzenetet amikben a tuttodra adják hogy tudják milyen nap van.

Aztá suli után hazamész ésegy torta- vagy torta szelet- valamint egy-két ajándék fogad a testvéreidtől, szüleidtől.

Végül lefekszel aludni és végig gondolod hogy ma te voltál a lényeg. nem más. Csak is te. 

Mert a születésnap erről szól. Megünneplik a rokonaid a te születésed. Azt hogy vagy és számítasz.

A te születésnapodra is gondolj így!

Hogy az a te napod! Neked kell jól érezned magad, és csak arra figyelni hogy érezd: Ebben az évben ez volt az a nap amikor minden tökéletes és én vagyok az aki már xy éve él!

Remélem ti is boldogan fogjátok megélni a szülinapotokat!

És nem melesleg remélem hogy rengeteg csodás napot megéltek!

Sziasztok olvasók!

Ma egy igen fárasztó nap eltelte után, úgy érzem itt az ideje írni. Néhány percre kikapcsolni és nyugodtan átválogatni a fejünkben a POZITÍV  gondolatokat.

Sok minden történt ma velem, mindenkinek vannak nehéz napjai.De elég.

Hú. Ideje lenyugodni. Egy kis hangulatos zene és semmi sulival kapcsolatos, vagy idegessé tévő érzés, gondolat...
Ilyenkor érzem azt hogy önmagam vagyok.
Hogy nem kell azt okost vagy épp a kevésbé okost játszani.
Csak én és a pillentyűzet.
Sokat várok ugyan el magamtól, de ilyenkor a fantáziám szárnyal és nincsenek szabályok, se határok. Csak lélegzem, hallgatom a kattanásokat és pihenek. Relaxálok.
Nem foglalkozok a szobába beszűrődő zajokra, sem a bennem zajló kérdésekre.
Csak arra figyelek hogy milyen szabad vagyok.
Eszembejutnak szép emlékek, és a jövőm ahogy felível a karrierem és boldog vagyok, pont mint most.
Nem számít hogy mi volt, vagy hogy mi lesz. Csak a jelen van. A jelen ami tökéletes. És életem egyik legszebb pillanata lehet.

Képek

Oly fáradtan dőlök le,

A kanapéba süppedve.

Perceket nem számolva,

Figyelem a fali képeket.

Belemerülve az időbe,

Órákon napokon át.

Csak csodálom a fali képeket,

Melyek ott lógnak tovább.

Remélem ti is érzitek ezt a harmóniát amit most én.
Fontosnak tartom az ilyen pillanatokat, amikor csak magamra figyelek és szabadjára engedem a képzeletem, amit eddig rövid pórázon tartottam.

Az élet apró örömei

Sziasztok olvasók!

Az ok amiért most írok a szabadidő. Ez elmúlt héten keresztül egészen mostanáig nem tudtam kikapcsolódni, úgy hogy nagyon örülök hogy írhatok :) Sajnos még nem jeleztetek vissza hogy olvastátok az oldalam, de remélem ez valamikor megváltozik.

Az elmúlt másfél napban az eső folyamatosan zuhogott. De „az élet apró örömei” most  sem hagytak cserben, míg ilyen lehangoló borús időben sem.

A mai nap is egy ilyen „aprócska dolog” történt velem és remélem az általa szerzett tapasztalatot ti is hasznát, fogjátok venni.

Épp a barátnőmmel voltunk a Mcdonald’s-ban. Így pénteken sok cuccot kellett hazavinni. (többek között tornazsák, kabát a kézben, és esernyő- mivel épületben nincs rá szükség) Na meg a sulitáska, és benne a legalább 10 tankönyv és füzet.

Szóval megvettük az ennivalónkat, de az én sajtburgerem még nem készült el.

Így hát ott ahol az italt lehet kitölteni várakoztam. (A barátnőm ekkor már leült valahova.)

Egy néni töltötte teli a két poharat, az egyik oldalán én még a másik oldalán egy korombeli srác állt.

Majd a nő elment és megszólaltam:

-Tessék! (ez a tölts csak te először volt)

-Ah, köszi, csak várok valakire.

-Oké.- majd odaléptem és a Green tea-ből akartam magamnak önteni. De nem jött (vagy nem nyomtam be eléggé a kart) de átléptem hogy Colát öntsek magamnak.

-Jól meg kell nyomni.- mondta mielőtt még a Colához léptem volna.

-Azt nem ajánlom.- fűzte hozzá kedvesen mikor a ( már kétszer említett italból öntöttem.)

-Mm. Nem baj. - nyögtem ki a választ, miközben igyekeztem rendesen benyomni a kart. Majd az idősebb fiú, akinél rendeltem, odaadta a sajtburgert.

-Köszi.- mondtam és felvettem a tálcát.

-Jó étvágyat. -mondtam a srácnak mikor a szemébe néztem.

-Neked is.- mosolyodott el.

Majd elindultam. Mögöttem jött, s hirtelen rájöttem hogy nem tudom a barátnőm hol ül.

Körül néztem és megláttam.

-Hátranéztem hogy észrevegye hogy én megállok és kijelentettem:

-Rossz irány.- és elindultam balra, hogy leüljek.

A tanulság és tapasztalat a következő.

Az a srác nagyon szimpatikus volt. Sajnálom hogy nem mutatkoztam be neki. Persze nem akartam megosztani (először) személyes információk, csak annyit: Egyébként… vagyok.

Ez az elmulasztott alkalom, kicsit lehangolt. De azokban a percekben úgy éreztem megismertem egy kedves és barátságos (nak látszó) fiút aki vidámmá tette a napomat.

Szóval merjünk ismerkedni és ne féljünk egy picikét megnyílni, mert a jó pillanatok egy kicsit azon is múlnak hogy mi hogyan állunk hozzájuk.

Egyébként azt hiszem úgy jogos ha elmondom hogy már most. Néhány órával később alig emlékszem hogyan nézett ki az a bizonyos személy. :D Talán csak a rövid ideig tartó találkozás miatt, de a lényegre emlékszem. Hogy ez a pillanat belekerül a legjobbak közé. Amiket őrzök amióta csak létezik az agyamban az emlékezet.

 

Barátságfrissítés

Sziasztok! Most nem a novella második részével jöttem, és sajnos egyenlőre még nem is fogok. De igyekszem legalább kétnaponta írni.

Reggeli + juharszirup és narancslé

A reggeli teljesen megfelelt. Legalább is az ízlésemnek.:

 Az hogy hétkor felébredtem. Nos kicsit korai volt, bár vissza kell szokni az 5:10-es kelésre,de még is!
Egy órai készülődés után elindultam a buszmegállóhoz. Egy páran jól megnéztek, de ez engem hidegen hagyott, hisz ha elhisszük hogy valami jól áll és nem hagyjuk magunkat befolyásolni, jól is áll majd!
A buszmegállóban zenét hallgattam,- de nem mondhatom azt hogy  "úgy mint általában"  mivel én általában nem szoktam.
Amint felszálltam a buszra meglepődve észleltem hogy csak idős hölgyek és bácsik vannak a járművön. Nem mintha azt hittem volna hogy VALAKI rajta lesz,csak hát az a sok-sok már nagy élettapasztalattal rendelkező, rácos arcú nagymamák és nagypapák furcsán festettek.
Miután beértem a városba elindultam a pláza bejárata elé és akkor oldalt megláttam a barátnőmet.
A remek ízléssel rendelkező és humoros barátnőmmel hosszú történetünk van. Már mint inkább régi. Szóval oviba egy helyre jártunk aztán egy suliba,amíg ő a családjával ki nem ment Németbe. Úgy érzem a kapcsolatunk a távolléte révén lett szorosabb.

 (Mindenesetre) A cím magáért beszél. Ez a nyár utolsó hete, és ha a sulin kívül szeretnétek még találkozni a barátokkal akkor itt az ideje!
Én személy szerint kihasználom az alkalmat. Ezen a héten két barátnőmmel is találkozok és az egyikőjükkel még ma délelőtt megejtettük a dolgot. Bár talán ez rossz kifejezés mivel remekül éreztem magam. A beszédtémákat illetően nem volt hiányunk,de ez valószínűleg annak is köszönhető, hogy Németországban él.
Beültünk kávézóba, néhány boltban is voltunk, vettünk nyalókákat és jól éreztük magunkat.
Nem is kell ennél több, a lényeg úgy is a társaság. A délelőtt hamar eltelt így neki mennie kellett.
-Eközben megosztom veletek,a nővérem legjobb barátaival is találkoztam igaz hogy csak egy intésre sikerült és egy mosolyra futotta.-
Mivel nekem semmi dolgom nem volt úgy döntöttem hazajövök.

Tehát amit most megakartam veletek osztani az az hogy találkozzatok a barátaitokkal, lehet hogy tudtok facebook-on is írkálni, vagy skype-on vagy leveleztek, de egy találkozással nem érnek fel ezek a dolgok.
Sok felejthetetlen élménnyel teli hetet kívánok!

Novella

Sziasztok! Úgy gondoltam itt az ideje hogy belekezdjek valamibe és erre egy novella tűnt a legalkalmasabbnak. Legalább is annak indul. Remélem tetszeni fog, jó olvasást!

 Prológus

 

MELODY BRIGHT ezt a nevet-vagy is az embert keresik és ez vagyok én. Néhány napja még egy átlagos lány voltam az Appatage gimiben, egy a sok közül. Egy az árnyékokból és személyek közül akik egy parányi helyet foglalnak el az univerzumban. Nem igazán voltak barátaim, sem mások akik igazán számítottak.  Ám egyszer csak felhoztak egy hírt. A suliban mindenki engem nézegetett, de nem tudtam az okát, ugyan az akartam lenni aki voltam a felfigyelés előtt, egy árnyék.

Azt hittem itthon minden rendben lesz. Nem kell a szobámba bújva töltenem a napjaimat, mert boldog leszek. A családom körében, hogy most más lesz mint eddig.

De tévedtem. Mert túl sokat várok el. S ez nem az első alkalom. Próbáltam már változtatni ezen de hiába.

Apukám csak a fenyegetéseket tömi a fejembe s ha választhatok inkább a szobám mint ezernyi (igaz hogy üres, de még is szívig megbántó) fenyegetéseket hallgatni.

És ott van még anyám, aki kinézetre olyan szent hogy még istent is becsapná ezzel az álcával. Belül egy sötét nő aki gyereket sem akart magának. nem csak hogy ezt minden alkalommal a fejemhez vágja néha még pofont is ad hozzá. De olyat ami megmarad s beleivódik a bőrbe.

Behúzódok a saját zugomba s hallgatom a kiabálást s ordibálást amelyet a szüleim nap mint nap megismételnek.

Nem tudom már ezt tovább csinálni! Egyszerűen nem tudom elviselni ezt! Azt mondják nincs baj ,de hazudnak.

Nem lennék mérges ha elválnának. Nem érezném hogy csak a felel családommal vagyok.Nem. Csak ne kellene őket folyton hallgatnom!

Így hát megtettem. Először úgy gondoltam nem fog menni. Hogy fájni fog.S nem fogom bírni. Vissza kerülök oda ahonnan elindulok.

Összepakoltam a bőröndömbe elvetem némi pénzt s vonatra szálltam.

Szerencsémre fülkés volt szóval reménykedtem hogy egyedül lehetek a gondolataimba merülve s azon filózva mi lesz ez után?

A csekély csomagommal bőven elfértem volna az egy-egy üres helyen az emberek között, de kitartottam a végsőkig és találtam egy üres "dobozkát".

Bent leültem behúztam a tolóajtót és feltettem a bőröndöm a tartóra,ami felettem mereven állt ki a falból. Egy-két megállóig még egyedül maradtam, de azután már nem úsztam meg.

-Szia! Leülhetek?- Kérdezte egy barna szemű magas barna hajú srác akit korombelinek néztem.

Érzések

Sziasztok!

Most nem egy résszel jöttem, hanem inkább egy gondolattal.

Épp az egyik kedvenc sorozatomat néztem amikor megszállt az ihlet.

Remélem tetszeni fog!

Számtalan dolog fontos az életünkben, de mind tudjuk mi a legfontosabb, nem tudjuk mikor jön el, nem tudjuk hogy jó döntés lesz e de átéljük és leforráz minket a tudat hogy mi voltunk azok akik megszenvedték,megízlelték, élvezték a dolgot.

Ha pedig kikapják a kezünkből, ezt. Ami mindörökké a miénk maradhatna és csak minket illet, akkor válik a kezünk ólommá, a lelkünk fagyossá majd olvadttá, mert szétfolyik bennünk a tudat hogy a mi kezünkben volt, és elvesztettük.

Nem tudunk tenni ellene semmit. Csak meredünk és próbáljuk kitalálni ki tehette. Ki merészelt ilyet tenni? Ki volt olyan vágyakozó és bűn tudatlan hogy ezt tette és nem érdekelte a következmények? S az egész világ előtt kitárul? Ki a hibás? Kiben nem kellett volna bízni?

És akkor rájövünk.

Rájövünk hogy mi tettünk mindent . Mi tettük meg azt ami miatt bűntudatot kéne éreznünk, mi rejtegettük azt amit tudtuk hogy ha kiderül, elsüllyedünk a kapkodó kezek között melyek széthúznak s belénk ordítják a hibát, félelmet, titkos örömet, mi kitudódott s az egész világ őrzi már, csak nem titok ként ahogy azt mi várnánk.

Fontos hogy érezzük, a mi életünk! Nekünk kell tennünk, alkotnunk és figyelnünk, ahhoz hogy boldogok legyünk. 

Mindennapi esetek

Hát hogyan írhatnám le a mai napot???
Kínosan,kitartóan,hosszan tartó 21 és fél óra- eddig legalább is.
Mivel ma a mamámhoz mentünk anyukámmal korán keltünk-kellett kelnünk hogy pontos legyek.
Felvettem a körloknis szoknyámat fehér ujjatlant és a fürdőbe mentem- eddig minden okés volt, bár kint nagyon fújt a szél és így mint "csípős, szeles napunk lesz" gondolatot halottam képzeletben anyukám szájából.
De gondoltam majd rábeszélem hogy jó ez így... Na szóval végül még sem így lett. Bevittem a fürdőbe egy farmert, egy lila felsőt és mintás melltartót mert miért is ne?? Nem kell mindig fehér!
Szóval szanaszét voltak a cuccaim a fürdőben. Kivasaltam a hajam, megmostam az arcom- fordított sorrendben- és elkezdtem fogat mosni. Ekkor jött a nap (számomra)kínos része:

   Apa bejött hogy kezet mosson és a levett fehérneműm (melltartóm) benne volt a kagylóban. Apa felvette. Majd arrébb rakta. Nagyon kínosnak éreztem, ezentúl mindig a szobámban fogok öltözni!!!
Az egyszer biztos- na meg a ne hagyd szét a cuccaidat dolog is itt van még de könyörgöm!! Ha én vagyok bent akkor az enyém a fürdőszoba!!!

A nagymamámnál csak egy parás dolog történt- ha nevezhetem így a dolgot- még pedig felmentünk egy öreg nénihez egy panel házba és -használt ruhákat néztek az anyukám és a mamám- bár ez lényegtelen- DE szinte biztos voltam benne hogy nem lesz ebből sok minden. Végül is méretileg és mivel egy öregebb néni ruháiról van szó hogy lehetne anyukámnak aki 40 körül van??
  Szóval az a legfontosabb dolog hogy megláttam az egyik helységben egy házaspárról készült esküvői képet. 
Mivel nem akartam illetlen lenni megkérdeztem hogy megnézhetem-e?
A válasz -hogy a néni által fejezzem ki magam- persze lett. Közelebb mentem hogy megnézzem.
Egy régi szekrényen  volt amely tetején rengeteg bakelit lemez "porosodott".
A képen felismertem az öreg hölgy fénykorai önmagát és férjét aki már meghalt.-itt jön a hátborzongató rész.- Annyira kedvesnek és megigézőnek  tűnt (a férj) azon a képen hogy nagyon megtetszett. Valahogy az az érzés fogott el hogy "nem lehet halott, annyira ismerősnek és szenvedélyesnek tűnt", "Nem hiszem el hogy ő nem most éli ezt a fénykorát!!!"

 Végül is nem tudom mire fogni ezt az érzést... meglepő gyorsasággal ért és mikor kimentünk a szobából kényszeresen mentem vissza- míg a nagyszülők beszélgettek és nem vetttek észre-hogy egy-egy utolsó pillantást vegyek arra az arcra. Amely most már örökre az elmémbe vésődött.

Gödörben

 Nyáron nem szoktam számolni a napokat, csak egyik követi a másikat. De ha angolra készülök minden héten akkor valószínű hogy számolom a perceket, hiszen le akarom tenni nyolcadikban a középfokú angolt!!! -Ezért tenni is kell!! Mondjuk én teszek is.
 A nyár, amikor várok rá teljesen más képet fest mint most.
A bulik, tömérdek éjszakázás a legjobb barátokkal, filmes maratonok sok sok popcorn-nal és óriási vásárlások a plázában nyári ruhákból- bár ez inkább csak a lányoknak szól, de nem tudhatom! 
Szóval inkább ezt képzelném el. Sok vidám pillanatot, meggondolatlanságot, szenvedélyt és szoba-hőmérsékletű medencét!De úgy tűnik ez csak egy festett vászon a valóság előtt.
Miután megettem apukám szülinapja alkalmából kapott csokiját- szóval az övét- készen állok hogy megbirkózzak a feladatokkal amik várnak még rám!
A meggondolatlanságokkal, gyors döntések következményeivel, akadályokkal és érzelmekkel!
Mondjuk a legjobb barátnőim sem nagyon érnek -épp most- rám mivel egyikőjük külföldön, míg a másik a pasijával tölti el az idejét.

Úgy érzem be vagyok szorítva egy gödörbe és nem húz ki senki, csak ülök lent és várom hogy történjen valami, de nem történik. Ha szeretném a nyarat,vidáman és felhőtlenül boldogan megélni mit kéne tennem? Húzzam ki magam a gödörből?! Lehet hogy azt kellene, és nem várni míg mások cselekednek.

"Csak magunk tehetjük olyanná az életünket amilyennek meg akarjuk élni."

-Miután ezt a kis gondolatot leírtam, nem is tudom mit kéne még.. Sok dolgot szerettem volna de most már csak  egyet akarok ezen a nyáron! ÉLVEZNI!

Remélem ti is élvezitek és megélitek a saját pillanataitokat!