Népszerűség

Mit értünk népszerűség alatt?
Azt akivel mindenki beszélgetni akar,
Képet csinálni vele és fontos lenni számára?
Lehet hogy erről szól a dolog?
Vagy van fontosabb is mint a legismertebb ember lenni a tömegben?
Mindenki máshogy látja ezt.

Van aki csak éli az életét,
Néha problémákat csinál, amiből csak jó sül ki.
Ezért sokan kedvelik őt és ismerik, ezért ő népszerű.

Vagy sok pasival-csajjal volt már dolga,
Mert ők elolvadnak tőle,
Nagyképű és csak az ő világában él,
És ezzel kiemelkedik-és népszerű.

Vagy csak egy jó tanuló,
Benne van a bulikban és kimondja a véleményét.
Számítani lehet rá, s a vadóc éne csak a barátok előtt látszik.
Ő is kiemelkedik. Ő is népszerű.

Sok féle népszerűség létezik,amiket leírtam csak egy-egy féle. Rengeteg van.
De minden hamis amit így elképzelünk.
Mert ne arról szóljon a népszerűség hogy mindent megteszünk hogy tökéletes legyen az emberek képe rólunk.
Legyünk önmagunk!
Legyünk tökéletesek mert azok akarunk lenni,mert úgy érezzzük jól magunkat!
Legyünk bajnokok,mert a sikereink tesznek minket boldoggá, vagy csak hobbit csináljunk, vagy bármit amit szeretünk!
Mert a végén úgy is fontosak maradunk azoknak akiknek tényleg számítunk!
Így a népszerűség nem másból származik,csak abból hogy az emberek önamgukat adják és ezért kedvelik őket.

Legyünk önmagunk, szerintem erről kéne szólnia a népszerűségnek.

Bolyongva

Bolyongva próbálom felidézni a perceket,
A legtöbb ismerőst az emlékeimet.
Fáradtan ledőlve a karosszékembe,
Megiszom a forró italt, amit elkészítettem.
Kint nagyon fúj a szél,
S hideg járja át testemet.
De tudom mi a lényege-e cselekedetemnek.
Megélni a pillanatot ez hűvös mégis napos napot,
Pihentetve szememet, mikor agyam száz felé gondol.
Láttam ma valakit,
Láttam valakit tegnap.
Hogy holnap látok e
Az csak is a holnap dolga.
De mondom én,
Most a jelenben,
Üldögélve a karoszékemben,
Pihentetve a szememet a hűvös őszi időben,
Megélve e perceket, és csak nézelődve.

Tartalmas éjjel...

Ne értsetek félre, tényleg tartalmas volt az estém de csajjal voltam és nem fiúval..
Oké, ez még mindig félre érthető. Egy barátnőmmel voltam ma. Az friss ismeretségünk homályában, is úgy érzem mintha évek óta ismerném.
A ma este számomra azért is volt különleges, mert -e baráti-természetesen- kapcsolat új szintre emelkedett nekem.
Több mint háromnegyed órán át várt rám-és nem túlzom el-  a buszmegállóban, hogy találkozhassunk, s nem hagyott ott engem.
Nem mintha eddig történt volna ilyen-és nem mintha eddig lett volna olyan alkalom hogy órákon át kell rám várni.

Vissza térve a témára, az ölelekezés után, a központi "plázába" mentünk be és jártuk körbe a boltokat.-egybe sem voltunk..
Néhány pasit jó szemmel végigmértünk, de inkább csak én mivel barátnőmnek nem rég lett barátja és egy cuki párt alkotva,nem nagyon figyelt mást csak hogy hátha meglátja az ŐVÉT.
Milyen furcsa véletlen hogy ez nem történt meg, de volt szerencsém egy-két osztálytársához. Az egyikőjük, rendkívül szinpatikus volt, ahogy kézfogással és érdeklődéssel fordult felém.
Aztán kijöttünk a magas és "kövér" épületből, amelyben alig volt olyan bolt amit figyelemreméltónak lehetne nevezni.
Tehát kijöttünk és egy-egy pohár kávéval sétáltunk tovább.- Azt hiszem el kell mondanom hogy bármennyire is rávagyok kattanva a kávéra, a pohár amibe beleöntik valahogy nagyobb érdeklődést fejt ki nálam..
Én is köszöntem néhány régi ismerősnek,de nem nagy kedvvel.

Végül a legnagyobb "hancúr" a buszon következett.
Annyit nevettünk, és beszéltünk hogy ha azt mondtam "orba szájba" már a földön fetrengett a drága.
Ő később szállt le mint én és igazából én nem is tudtam hol kell leszállnom, úgy hogy azt is ő mondta meg nekem..
De mire jó egy barát ha nem arra hogy megmondja hol szállj le ha haza akarsz menni, úgy hogy még sosem járt nálad.

A fő dolog az hogy nem tudtam volna jobban megélni ezt a napot.- Mert ez a lényeg!- Hogy bármennyire is unatkoztam egészen délután fél hatig és azt hittem nem lesz már semmi, még is egy örök élmény ragadt meg bennem a mai nap emlékeként.
Tehát (és ezt már lehet hogy írtam, de akkor is jó ha tudjátok,mert tapasztalatból mondom- Sosem szabad azt mondani egy napon hogy már semmi sem történik. Mert bármi megtörténhet amíg el nem jön az éjfél!

A jó pillanatok mindig többet érnek mint a rosszak!

Ahogy átgondolom e napot, és a hangulatomat, úgy érzem nem láttam jól a dolgokat.

Hisz szomórú voltam, mérges, lehangolt és olykor csak a rosszat láttam a dolgokban!

Ezt a hibámat, most észrevettem, s elkövetni még egyszer nem fogom. Remélem!

Mert mi értelme a rosszat látni a dolgokban, semmi higgyétek el!

De a jó pillanatok mindig sokat érnek!

Mikor ma láttam azt aki fontos nekem, mondhatjuk hogy egyenesen tetszik e lélek!,

S köszönni sem tudtam ,mert körül vették őt mint várt az ellenségek,

Csak a rossz élt bennem akkor, hogy ő ott áll én pedig itt.

S köszönni sem tudtam egyszer sem neki!

Így hát bánatosan mentem az iskolába, hamar.

Remény vesztetten az első dolgozatra.

Drága barátom,ki tanácsolta mit mondok:

-A jó oldalt nézd mindig és arra emlékezz most!

Megfogadva e bölcs mondatot, hazafelé felidéztem a sok jó pillanatot!

Szám felfele görbült, s éreztem hogy boldog vagyok!

Mert rágondoltam s a jó pillanatok,

Fejemben ragadtak örökre, s most már így gondolkodok!

Az életben sok minden ér minket. De ha akarunk mi is elérhetünk jó sok dolgot.

Ezt a jó tanácsot mindenkinek javaslom!

Néha, amikor úgy érezzük, nincs remény, s nem tudunk mit tenni ezzel a rossz érzéssel, jusson eszünkbe, a gondolat:

Ha látod ebben a jót, s még ha nem is! Fontos vagy az életben! Mindig is érnek majd dolgok hirtelen, és váratlanul, de ha a jót látod benne és a pozitív dolgokra gondolsz, egyszer csak a rosszban is meglátod ami talán kevésbé fényes, de akkor is jó!