Bolyongva próbálom felidézni a perceket,
A legtöbb ismerőst az emlékeimet.
Fáradtan ledőlve a karosszékembe,
Megiszom a forró italt, amit elkészítettem.
Kint nagyon fúj a szél,
S hideg járja át testemet.
De tudom mi a lényege-e cselekedetemnek.
Megélni a pillanatot ez hűvös mégis napos napot,
Pihentetve szememet, mikor agyam száz felé gondol.
Láttam ma valakit,
Láttam valakit tegnap.
Hogy holnap látok e
Az csak is a holnap dolga.
De mondom én,
Most a jelenben,
Üldögélve a karoszékemben,
Pihentetve a szememet a hűvös őszi időben,
Megélve e perceket, és csak nézelődve.
