Suliból jelentkezem!

Sziasztok!!! :)

Jelentkezem a suliból- ez már nem ér meg egy smile-t!

A mai nap átlagosnak indult, de nem szabad azt hinni éjfélig hogy már semmi sem történhet.
Mert bármi történhet.
Bár nem mindig érzem, de most még is (itt a suliban) eltudok mondani nektek egy jó történetet.
Épp a fürdőszobába raktam le a pizsimet, és a nővérem még bent volt.
VCáltottunk néhány szót arról hogy mostanában rá vagyunk kattanva a romantikus filmekre.
És akkor felhozta hogy ugye én már találkoztam azzal a sráccal aki olyan jól táncolt az iskolában-zenéről zenére bármit!
És hogy egész helyesnek mondják, meg ugye én abba a suliba készülök ahol ő elsős most, és azt mondta (erre tisztán emlékszem:
-Pasizz be!
Ó istenem!, Majd kiment és én ugrálni kezdtem. Nem tudom miért szóval ezt a kérdést ne tegyétek magatokban fel... :D
Aztán visszanyitott és még időben abba hagytam az ugrálást. (épp az ajtónyitás pillanatában.)
Szóval igen ez a pillanat örökre beleivódott az emlékeimbe.
Szóval mondanivalóm most ez.
Lényegtelen az időpont -vagy hogy hol írjuk le ezeket- a lényegnek annak kell lenni-e hogy milyen jó élményt éltünk- és élünk  meg!
A nővérem nem tudja szerintem hogy milyen fontos volt nekem ez a rövid kis párbeszéd, amelyet együtt tettünk meg!
Ha van testvéretek, mindig legyetek jóban- biztos vagyok benne hogy ezt sok mindenkinek nem kell mondanom- de a testvérek jóban léte szerintem az egyike a legfontosabb dolgoknak az életben!

Happy Birthday!!

Nem akarok nagyképű lenni-vagy hasonló- de igen a mai nap 00:45-kor egy ével idősebb lettem! A borús időjárás és torokfájás ellenére vidám és felhőtlenül boldog napot élek meg. A barátok folyamatosan felköszöntenek és a "köszönöm" szó helyes leírásában is elbizonytalanodtam már.

 Szóval születésnap. (nem véletlenül írtam ki a szülinap helyett)

Mindenkinek megvan a saját pillanata az életben, a szülinapot pedig eléggé a magunkénak jelenthetjük ki.

Mondjuk van egy pár -a földön úgy vélem rengeteg- ember pár akiknek egy napra esett a világrajövés. Köztük vagyok én is,ráadásul kijelenthetem hogy az illető az ismerősöm. 

Na, szóval a már többször is említett fontos nap eléggé jól kitalált módszer alapján van redszerezve. (igen ez egy eléggé kacifántos mondat..)

Szóval egy évben csak egyszer... Nem tudom hogy ti hogyan álltok hozzá,de én legalább kettőt tettem volna egy évre, persze így eléggé különlegesnek hat hogy "egy évben egyszer",de átgondolva én örömmel tartanék a másodikon egy oltári bulit míg az elsőn szűk családi körben ünnepelnék.

Amikor kikelsz az ágyból és mosolyogsz, mert tudod hogy ma te vagy a fontos és aki mindenkinek az eszébe jut, ad egy kezdő löketet.

Aztán a belső családtagok felköszöntenek és jó napot kívánnak neked.

Majd a suliban felmész valamelyik közösségi oldalra és meglátod a sok üzenetet amikben a tuttodra adják hogy tudják milyen nap van.

Aztá suli után hazamész ésegy torta- vagy torta szelet- valamint egy-két ajándék fogad a testvéreidtől, szüleidtől.

Végül lefekszel aludni és végig gondolod hogy ma te voltál a lényeg. nem más. Csak is te. 

Mert a születésnap erről szól. Megünneplik a rokonaid a te születésed. Azt hogy vagy és számítasz.

A te születésnapodra is gondolj így!

Hogy az a te napod! Neked kell jól érezned magad, és csak arra figyelni hogy érezd: Ebben az évben ez volt az a nap amikor minden tökéletes és én vagyok az aki már xy éve él!

Remélem ti is boldogan fogjátok megélni a szülinapotokat!

És nem melesleg remélem hogy rengeteg csodás napot megéltek!

Sziasztok olvasók!

Ma egy igen fárasztó nap eltelte után, úgy érzem itt az ideje írni. Néhány percre kikapcsolni és nyugodtan átválogatni a fejünkben a POZITÍV  gondolatokat.

Sok minden történt ma velem, mindenkinek vannak nehéz napjai.De elég.

Hú. Ideje lenyugodni. Egy kis hangulatos zene és semmi sulival kapcsolatos, vagy idegessé tévő érzés, gondolat...
Ilyenkor érzem azt hogy önmagam vagyok.
Hogy nem kell azt okost vagy épp a kevésbé okost játszani.
Csak én és a pillentyűzet.
Sokat várok ugyan el magamtól, de ilyenkor a fantáziám szárnyal és nincsenek szabályok, se határok. Csak lélegzem, hallgatom a kattanásokat és pihenek. Relaxálok.
Nem foglalkozok a szobába beszűrődő zajokra, sem a bennem zajló kérdésekre.
Csak arra figyelek hogy milyen szabad vagyok.
Eszembejutnak szép emlékek, és a jövőm ahogy felível a karrierem és boldog vagyok, pont mint most.
Nem számít hogy mi volt, vagy hogy mi lesz. Csak a jelen van. A jelen ami tökéletes. És életem egyik legszebb pillanata lehet.

Képek

Oly fáradtan dőlök le,

A kanapéba süppedve.

Perceket nem számolva,

Figyelem a fali képeket.

Belemerülve az időbe,

Órákon napokon át.

Csak csodálom a fali képeket,

Melyek ott lógnak tovább.

Remélem ti is érzitek ezt a harmóniát amit most én.
Fontosnak tartom az ilyen pillanatokat, amikor csak magamra figyelek és szabadjára engedem a képzeletem, amit eddig rövid pórázon tartottam.

Az élet apró örömei

Sziasztok olvasók!

Az ok amiért most írok a szabadidő. Ez elmúlt héten keresztül egészen mostanáig nem tudtam kikapcsolódni, úgy hogy nagyon örülök hogy írhatok :) Sajnos még nem jeleztetek vissza hogy olvastátok az oldalam, de remélem ez valamikor megváltozik.

Az elmúlt másfél napban az eső folyamatosan zuhogott. De „az élet apró örömei” most  sem hagytak cserben, míg ilyen lehangoló borús időben sem.

A mai nap is egy ilyen „aprócska dolog” történt velem és remélem az általa szerzett tapasztalatot ti is hasznát, fogjátok venni.

Épp a barátnőmmel voltunk a Mcdonald’s-ban. Így pénteken sok cuccot kellett hazavinni. (többek között tornazsák, kabát a kézben, és esernyő- mivel épületben nincs rá szükség) Na meg a sulitáska, és benne a legalább 10 tankönyv és füzet.

Szóval megvettük az ennivalónkat, de az én sajtburgerem még nem készült el.

Így hát ott ahol az italt lehet kitölteni várakoztam. (A barátnőm ekkor már leült valahova.)

Egy néni töltötte teli a két poharat, az egyik oldalán én még a másik oldalán egy korombeli srác állt.

Majd a nő elment és megszólaltam:

-Tessék! (ez a tölts csak te először volt)

-Ah, köszi, csak várok valakire.

-Oké.- majd odaléptem és a Green tea-ből akartam magamnak önteni. De nem jött (vagy nem nyomtam be eléggé a kart) de átléptem hogy Colát öntsek magamnak.

-Jól meg kell nyomni.- mondta mielőtt még a Colához léptem volna.

-Azt nem ajánlom.- fűzte hozzá kedvesen mikor a ( már kétszer említett italból öntöttem.)

-Mm. Nem baj. - nyögtem ki a választ, miközben igyekeztem rendesen benyomni a kart. Majd az idősebb fiú, akinél rendeltem, odaadta a sajtburgert.

-Köszi.- mondtam és felvettem a tálcát.

-Jó étvágyat. -mondtam a srácnak mikor a szemébe néztem.

-Neked is.- mosolyodott el.

Majd elindultam. Mögöttem jött, s hirtelen rájöttem hogy nem tudom a barátnőm hol ül.

Körül néztem és megláttam.

-Hátranéztem hogy észrevegye hogy én megállok és kijelentettem:

-Rossz irány.- és elindultam balra, hogy leüljek.

A tanulság és tapasztalat a következő.

Az a srác nagyon szimpatikus volt. Sajnálom hogy nem mutatkoztam be neki. Persze nem akartam megosztani (először) személyes információk, csak annyit: Egyébként… vagyok.

Ez az elmulasztott alkalom, kicsit lehangolt. De azokban a percekben úgy éreztem megismertem egy kedves és barátságos (nak látszó) fiút aki vidámmá tette a napomat.

Szóval merjünk ismerkedni és ne féljünk egy picikét megnyílni, mert a jó pillanatok egy kicsit azon is múlnak hogy mi hogyan állunk hozzájuk.

Egyébként azt hiszem úgy jogos ha elmondom hogy már most. Néhány órával később alig emlékszem hogyan nézett ki az a bizonyos személy. :D Talán csak a rövid ideig tartó találkozás miatt, de a lényegre emlékszem. Hogy ez a pillanat belekerül a legjobbak közé. Amiket őrzök amióta csak létezik az agyamban az emlékezet.