Zavaros gondolatok

 Basszus már elég rég nem írtam...

 A gimi egy kalap sz*r, bár ezt már eddig is tudtam de ez az újabb év..
Találkám egy felsőbb évfolyamossal fantasztikus volt. A lány elmondta hogy konkrétan hihetetlen vagyok.
Hogy egy 23 éves pasit néztem ki magamnak, és CSAK annyit szeretnék hogy körbeutazhassam a földet.
 Rendkívül hihetetlen hogy miért is vagyok hihetetlen.
Ha tényleg mindenkinek a vágya hihetetlen, végül is mindenki hihetetlen hiszen mindenkinek van vágya. Az igazat megvallva a srác akit kiszemeltem tényleg 22-23 éves. És igen körbe akarom utazni a földet..

 Valójában most teljesen másról akartam írni.
A... csillagokról a, a beképzeltségről..
Az életben sokszor azt hisszük hogy rosszak vagyunk, vagyis hogy vannak nálunk jobbak. Ez egy elég kellemetlen érzés. És hogy mások világképe elérhető, míg amikre mi vágyunk messze, messze vannak tőlünk.
De ez baj?
 Ha nem lettek volna nagy vágyak semmi se lenne most.
Úgy hogy igen, tényleg kiszemeltem egy 22 éves srácot és igen mást is, és bárki mondhat bármit, de a földet is körbe lehet utazni!

Ki a szerencsés?

Hát persze hogy én!

 A legkevesebb dolog amit elvárhatok, az írásbeli központi, a szóbelik és a fejfájdító várakozás után  az új suliban lévő jó pasik. Ennyit igazán "megérdemlek".
 De ne nézzetek elkényeztetett fruskának, én csak a saját kreálmányú mondásomhoz ragaszkodom. Az eddig látottak alapján pedig, nem alaptalanul.:

Új suli, jó pasik

  Mint mondtam, új suli.. egyéb dolgokkal jár, az esetlegesen rossz, vagy épp egészen elmegy fajta tanárok mellett. Nem is beszélve az egy fokkal jobb kajáról amiről fél év után leiratkozol.

Ha végre rátérek a lényegre, -hogy miért is vagyok szerencsés- az a drága barátnőm jut az eszembe aki külföldön lakik már több éve. Az ő sulijában korántsem nyolc év után jön a következő iskola, hanem sokkal,de sokkal később. S az iskola rendszer sem épp a Magyarország féle  "csodálatos tanterv"..

Ezúton is szeretnék kitartást nyújtani neki a hosszú évekre. :D

Tehát, a minap jelentette ki milyen jó nekem, hogy új pasik között találhatom majd magam, s ő csak akkor élvezheti a társaságukat amikor engem vár suli után.

De hát mindenki megszenvedi a saját céljaihoz vezető utakat, s én már az út végén állok büszkeséggel telve, s (remélhetőleg) jóképű, izmos, intelligens srácok látványába merülve.

CRUSH

Azok a rajzok önmagukért beszélnek. Nem nézte meg hanyas lett a dolgozata, rögtön rajzolni kezdett. Gyorsan szenvedélyesen. Nem érdekelte ki figyeli ki nem. De én láttam, A-t kapott. S még is kidobta a papírt. Nem tette el a rajzot, pedig ez ő. Még is mást muta..
-Oh , neharagudj! Jól vagy?- Scott átfordult, miközben derekamnál fogva megtartott. A biciklim a földre esett. Futni van. Futni jár minden nap, hétvégén is. Mindig el megy a házunk előtt.
Nem szóltam semmit,gyengéden bólintottam, fejemet az aszfalt felé irányítottam.
-Úgy látom jól.-mosolygott s végig a szemembe nézett.- Mi a neved?
-Bess..- pillantottam rá gyorsan s vibráló szemét pillanthattam meg.
-Én Scott vagyok.- Scott Norris, a foci csapat egyik volt játékosa, aki gyönyörűen rajzol, de ezt senki sem tudja..
-Tudom.- Idiótának éreztem magam ahogy rávágtam a kijelentést hogy tudom ki ő..
Kicsit furcsálva nézett rám ,de még mindig mosolygott, fülhallgatója pedig fülében "csüngött".
-Együtt járunk irodalom órára- emlékeztettem s tekintetemet továbbra is a földre szegeztem.
-Oh, sajnálom.  Mit hallgatsz?- Egy másodperc alatt döntenem kellett. Úgy döntöttem nem mondom meg. Felé nyújtottam a fülhallgatóm egyik felét, halkan kuncogott s betette övé helyére.
Röpke pillanat alatt kivette.:
-Klassz zene.- szememet fürkészte, de nem tudta sokáig, mert én képtelen voltam tartani a szemkontaktust.- Na nekem mennem kell, örülök hogy megismertelek.- Vette fel biciklimet a földről. S ment is volna tovább de belőlem kiszakadt a kérdés:
-És te mit hallgatsz?- magamra sem ismertem..
Visszafordult s fél lépésnyire megállt tőlem. Kivette a szürke fülhallgatót és átadta nekem és én olyannyira elmosolyodtam mint még közelében sose mertem.
Arcom pár centire volt mellkasától s kezem zavarosan járt egyik hajszálamról a másikra.

Gitár szólót hallottam meg, majd egy férfi hangot. Dallamos, egzotikus zene volt.
-Mighty Hands.- Mondta - Tetszik?
Bólogattam lesütött szemmel majd, kivettem fülemből a készüléket. Visszatette fülébe s elköszönt:
-Imádom.- mosolyogtam szerényen.
Szőke haja belelógott szemébe, izmai halványan formázták meg karját.
-Hát akkor szia!- és futott tovább.. Én pedig biciklimmel mentem tovább, keresztül az úton.

Senki sem irányít, sem a világ sem az emberek,

Szabad vagyok mint a madár,

Ha a ketrecem elsüllyedt a végtelen mélybe.

-A végtelen magabiztosság

Oh igen. Sok sok dolgot elmondhatnék amit megtettem, meg akartam tenni vagy épp nem tettem. Néha el-elmélkedek azon mi lett volna ha.. Fontolóra veszem a tetteimet, így jó és rossz emlékek érzelmileg is újra szántják az újból termesztett önbizalmat, erőt.
Természetesen tiszteletben tartom a múltat, hisz hozzátartozott egykor a jelenünkhöz, ahhoz akik most vagyunk. De hova tovább?

Hova próbáljam kötni ezeket az emlékeket? Húzzam a jelenbe? Így éljek a múltban?     Nem. A múlt fontos dolog, tanultunk belőle, csalódhattunk benne, érhetett miket sok meglepetés, fájdalom, öröm.

De most a jelenben, a magabiztosság számít sokat. Az amit érzünk. Amit magunkénak tudunk, például  tudás- amelyről csak mi tudjuk hogy mennyi rejlik bennünk senki más!
A végtelen magabiztosság minden ember segítsége, mindenkinek a támasza és a sikereinek is része.

-A második félév

 Igen, igen. Idáig is eljutottunk és bár meg kell mondjam egyszer-egyszer elestünk az úton, de felkeltünk és jöttünk tovább.
A holnapi nap más lesz. Mint eddig. -mondhatjuk- de a tanárok és az órák száma valószínűleg ugyanannyi marad.

 Ezután már érdemes számolni a napokat a nyárig és a szabadságig. -amelyet én köztünk szólva inkább neveznék rabságnak a forróságban.

Van akinek a holnap csak egy újabb förtelms hét veszi kezdetét, van akinek egy várva várt találkozás következik pár óra múlva.
Az ami mindenkinek közös, és tényleg közös az az idő. Mindenkinek telik és múlik mindenki megéli valahogyan, valakivel vagy valaki nélkül. Mindenhol két perc százhúsz másodperc és mindenki figyeli hogy késik-e valahonnan vagy sem.

Kezdjük meg a második félévet! Legyünk reménnyel és magabiztossággal teli!

Hibákat keresek

Keresem az utam s néha keresem a bajt,

Még sem vagyok az akinek mások mindig is látnak.

Próbálom megérteni,mért romlik el minden. 

Miért történik rossz ha feszegetem a határos énem.

De nem kapok választ ,csak röhögést a képembe.

Nem tudom az okát,miért lesz a merészségemből,

Ilyen félresikerült, szipogós helyzet.

Én csak keresem az utam,s néha keresem a bajt,

Várok valakire, aki engem akar.

De nem jön ő, vagy túl sok van.

Mert minden második személy számomra ő maga.

Így csak állok egy magamban s nem történik semmi.

A filmekben ez nem így szokott lenni.

Mert én keresem az utam ,s néha keresem a bajt,

Kapcsolatokat kötök, ami mindenkit megzavar.

Próbálok remek lenni, de miért nem élvezem?

És próbélok elvegyülni, De mindezt különc ként élem meg.

Szóval csak keresem az utam,néha keresem a bajt.

Keresem azt aki engem akar!

Szilveszter

Gyűlölöm a szilvesztert.
Úgy hogy aki nem szeretné ezt olvasni,mondjuk azért mert szilveszterkor-most-egy király bulin van vagy a barátaival bulizik és nincs kedve egy ilyen gondolatai szerint "nyafogást" hallgatni. Az MOST bezárhatja ezt a lapot.
Ez talán kicsit kemény volt. De nem azért írok, hogy hamis legyen minden szavam.
Szóval, lehet hogy át kéne gondolnom..
Még is.:
Ez az éjszaka egy új reménnyel sok-sok meglepetést rejtegető új évvel tart minket a bizsergő markában. Alig bírjuk kivárni az óráka, s bulizunk,mint még soha, a visszahúzódóak végre élvezhetnek egy szabadon,gátlástalanul töltött éjszakát, a kockák lemennek "*llatba, s mindenki élvezi a kötelező vidámságot, az italokat,táncokat s még ha ez lehetne egy normális buli,még sem!
His ez szilveszter!! Ez az amit minden országban tudnak és úgy ünnepelnek hogy itt az új év.
Tehát ez a pozitív oldal. Mindenki bulizik és jól érzi magát. :D

Jövök én... :
 Otthon az ágyban nézek minden féle sorozatot, fagyit eszek és nem értem a többieket hogy miért verik olyan nagy dobra a dolgot?!
Tömöm magamba az édességet és csak azért is fent maradok éjfélig. Várok hátha a srác akit úgy kedvelek egyszer csak bekopogtat az ajtón. Lehetetlen? Az lenne.
Szóval most már szemben állok a saját állításommal?:

 " Éjfélig bármi megtörténhet"

Úgy tűnik igen. Mert az álomodozásom már több mint megvalósítható!- már mint úgy értem képtelenség!
Miért állna az ajtóban ő,aki nekem annyira számít, de én neki még sem.
És csak ülök és várok a sötétben.
Várom hátha megjelenik,s ezzel megpecsételem a jövőt,
Mert úgy érzem ha nem jön el,
Ennyivolt! Felejtsem el őt?

Felejtsem el hogy hányszor képzeltem el ahogy kezébe fogja arcomat? Felejtsem el ahogy a buszon végig csúrgattam utána a nyálamat?
Képes lennék erre? Elfelejetni őt? Elfelejteni a verseket,melyeket róla írtam nappal s éjjel? Miért felejtsem el, hogy már lehetőségem se lehessen?

Erről szól nekem. Ez a szilveszter éjjel, s bárcsak olvasná a herceg,kit éjfélre várok az ajtóm mögött ébren.

Szóval Szilveszter (éjjel) Minek is látjuk mi ezt? Egy új lehetőséget? Egy új kezdetet?
vagy csak minden megy tovább, ez az ami változó hogy ki hogy éli meg.

"Boldog Karácsonyt!! "

 Avagy "Takaríts mert jönnek a nagyiék!"

 Sziasztok, sziasztok és sziasztok! Végre minden családtag megkapta az ajándékát és hazament, a pedig szobám újból úgy néz ki mint azelőtt!

Karácsony második napján "Jó reggeltet" kívánok mindenkinek. Nincs is jobb annál mikor megkapod amire vágysz és senki sem kér meg semmire, mert: Karácsony van!
Úgy gondolom semmi értelme köntörfalazni, ha az előzeteseket veszzük először:

Anya folyamatosan a nyomoban van hogy munkára fogjon és esze ágában sincs nyugtot adni még le nem zajlik majd az ünnepség.. Tehát: takarítsd ki a szobád!,rakj rendet az asztalon!,porszívózz fel a konyhában!,és a nappaliban is!, tedd ki a díszeket!, keress magadnak valami ruhát amiben készülhetnek rólad képek!-és így tovább.. Ismerős?
 Nos én végül kifejezetten örülök hogy rend fogad a szobámban- ami nekem rend:D
 A következő nap eljön a karácsony! Mindenki kiöltözik,pedig ez nem is az új év! Még is a családtagok számára a legjobb formánkban kell megjelennünk.
 Apa elindult kocsival a nagypapáékért, Az unokatesók pedig fél óra és itt vannak. Én meg most ébredtem...
Húh! Akkor hajrá,csináljunk magunkból embert! Hisz mi vagyunk a vendéglátók!
-Természetesen nem magamtól ébredtem hanem a drága nővérem keltett.-
 Felveszek valamit és lelocsolom magam vízzel (persze nem ebben a sorrendben) végül anya leültet az asztalhoz hogy egyek valamit,mert mikor már itt lesznek a többiek az ebéd jön!
Egy gyors elemzés hogy mindekinek megvan-e az ajándéka és örömmel-mosollyal- ölelem meg ráncos arcú nagyszüleimet.
Arcuk felvidul mikor meglátják "bályos" unokáikat és kezük aprón rezegve leengedi a nagy szatyrokat amiket otthonról hoztak.
Becsavart hajuk göndör koronaként díszíti fejüket, így lágy szeretet övezi arcukat,amint ránk néznek és elmondják milyen nagylány-fiú lett belőlünk.

És utána jön az ebéd, a gyerekek már alig bírják kivárni a nagy csomagok kibontását,amik már a fa alatt díszelegnek.
Végül az is eljön,ölelések és puszik,sok sok-köszönöm és "Boldog karácsonyt" Mellesleg anya arcáról is eltűnt az a kis ránc ami parancsolgatáskor olyannyira látszik.

Végül mindenki elmegy s a kis család takarítani kezd. Hát ezt akartam nektek most elmesélni.
Pozitívan nézem a dolgokat,de még is úgy tűnik nekem hogy ez nem a tökéletes karácsony. Mi benne a rossz? Mi benne a más?
A takarítás rendben a sütikészítés rendben minden rendben van,ugye?
Csak épp ezt nevezzük karácsonynak. A hajtást hogy mire mindenki meglátogat szikrázzon a ház a tisztaságtól és barátságtól.
Szerintem a karácsonynak nem erről kellene szólnia, hanem arról hogy együtt a család. Hogy senki sem veszekszik s nincs okunk bevonulni a szobánkba,mondván "nyugalomra vágyunk" Az ajándék pedig egy apró kifejezés amivel jobban kimutatjuk az érzelmeinket egymás iránt.
Szerintem ez a karácsony. Ti mit gondoltok?