Szilveszter

Gyűlölöm a szilvesztert.
Úgy hogy aki nem szeretné ezt olvasni,mondjuk azért mert szilveszterkor-most-egy király bulin van vagy a barátaival bulizik és nincs kedve egy ilyen gondolatai szerint "nyafogást" hallgatni. Az MOST bezárhatja ezt a lapot.
Ez talán kicsit kemény volt. De nem azért írok, hogy hamis legyen minden szavam.
Szóval, lehet hogy át kéne gondolnom..
Még is.:
Ez az éjszaka egy új reménnyel sok-sok meglepetést rejtegető új évvel tart minket a bizsergő markában. Alig bírjuk kivárni az óráka, s bulizunk,mint még soha, a visszahúzódóak végre élvezhetnek egy szabadon,gátlástalanul töltött éjszakát, a kockák lemennek "*llatba, s mindenki élvezi a kötelező vidámságot, az italokat,táncokat s még ha ez lehetne egy normális buli,még sem!
His ez szilveszter!! Ez az amit minden országban tudnak és úgy ünnepelnek hogy itt az új év.
Tehát ez a pozitív oldal. Mindenki bulizik és jól érzi magát. :D

Jövök én... :
 Otthon az ágyban nézek minden féle sorozatot, fagyit eszek és nem értem a többieket hogy miért verik olyan nagy dobra a dolgot?!
Tömöm magamba az édességet és csak azért is fent maradok éjfélig. Várok hátha a srác akit úgy kedvelek egyszer csak bekopogtat az ajtón. Lehetetlen? Az lenne.
Szóval most már szemben állok a saját állításommal?:

 " Éjfélig bármi megtörténhet"

Úgy tűnik igen. Mert az álomodozásom már több mint megvalósítható!- már mint úgy értem képtelenség!
Miért állna az ajtóban ő,aki nekem annyira számít, de én neki még sem.
És csak ülök és várok a sötétben.
Várom hátha megjelenik,s ezzel megpecsételem a jövőt,
Mert úgy érzem ha nem jön el,
Ennyivolt! Felejtsem el őt?

Felejtsem el hogy hányszor képzeltem el ahogy kezébe fogja arcomat? Felejtsem el ahogy a buszon végig csúrgattam utána a nyálamat?
Képes lennék erre? Elfelejetni őt? Elfelejteni a verseket,melyeket róla írtam nappal s éjjel? Miért felejtsem el, hogy már lehetőségem se lehessen?

Erről szól nekem. Ez a szilveszter éjjel, s bárcsak olvasná a herceg,kit éjfélre várok az ajtóm mögött ébren.

Szóval Szilveszter (éjjel) Minek is látjuk mi ezt? Egy új lehetőséget? Egy új kezdetet?
vagy csak minden megy tovább, ez az ami változó hogy ki hogy éli meg.

"Boldog Karácsonyt!! "

 Avagy "Takaríts mert jönnek a nagyiék!"

 Sziasztok, sziasztok és sziasztok! Végre minden családtag megkapta az ajándékát és hazament, a pedig szobám újból úgy néz ki mint azelőtt!

Karácsony második napján "Jó reggeltet" kívánok mindenkinek. Nincs is jobb annál mikor megkapod amire vágysz és senki sem kér meg semmire, mert: Karácsony van!
Úgy gondolom semmi értelme köntörfalazni, ha az előzeteseket veszzük először:

Anya folyamatosan a nyomoban van hogy munkára fogjon és esze ágában sincs nyugtot adni még le nem zajlik majd az ünnepség.. Tehát: takarítsd ki a szobád!,rakj rendet az asztalon!,porszívózz fel a konyhában!,és a nappaliban is!, tedd ki a díszeket!, keress magadnak valami ruhát amiben készülhetnek rólad képek!-és így tovább.. Ismerős?
 Nos én végül kifejezetten örülök hogy rend fogad a szobámban- ami nekem rend:D
 A következő nap eljön a karácsony! Mindenki kiöltözik,pedig ez nem is az új év! Még is a családtagok számára a legjobb formánkban kell megjelennünk.
 Apa elindult kocsival a nagypapáékért, Az unokatesók pedig fél óra és itt vannak. Én meg most ébredtem...
Húh! Akkor hajrá,csináljunk magunkból embert! Hisz mi vagyunk a vendéglátók!
-Természetesen nem magamtól ébredtem hanem a drága nővérem keltett.-
 Felveszek valamit és lelocsolom magam vízzel (persze nem ebben a sorrendben) végül anya leültet az asztalhoz hogy egyek valamit,mert mikor már itt lesznek a többiek az ebéd jön!
Egy gyors elemzés hogy mindekinek megvan-e az ajándéka és örömmel-mosollyal- ölelem meg ráncos arcú nagyszüleimet.
Arcuk felvidul mikor meglátják "bályos" unokáikat és kezük aprón rezegve leengedi a nagy szatyrokat amiket otthonról hoztak.
Becsavart hajuk göndör koronaként díszíti fejüket, így lágy szeretet övezi arcukat,amint ránk néznek és elmondják milyen nagylány-fiú lett belőlünk.

És utána jön az ebéd, a gyerekek már alig bírják kivárni a nagy csomagok kibontását,amik már a fa alatt díszelegnek.
Végül az is eljön,ölelések és puszik,sok sok-köszönöm és "Boldog karácsonyt" Mellesleg anya arcáról is eltűnt az a kis ránc ami parancsolgatáskor olyannyira látszik.

Végül mindenki elmegy s a kis család takarítani kezd. Hát ezt akartam nektek most elmesélni.
Pozitívan nézem a dolgokat,de még is úgy tűnik nekem hogy ez nem a tökéletes karácsony. Mi benne a rossz? Mi benne a más?
A takarítás rendben a sütikészítés rendben minden rendben van,ugye?
Csak épp ezt nevezzük karácsonynak. A hajtást hogy mire mindenki meglátogat szikrázzon a ház a tisztaságtól és barátságtól.
Szerintem a karácsonynak nem erről kellene szólnia, hanem arról hogy együtt a család. Hogy senki sem veszekszik s nincs okunk bevonulni a szobánkba,mondván "nyugalomra vágyunk" Az ajándék pedig egy apró kifejezés amivel jobban kimutatjuk az érzelmeinket egymás iránt.
Szerintem ez a karácsony. Ti mit gondoltok?

"Betegen az ágyban"

S bár macskakörmöztem a címet,szó szerint az ágyban fekszem betegen. Betegen? Nos, ha valaki serdül és az orvos egy kis hasnyomkodással és azzal hogy benyúl a melkasomba,hátha ott jobban érzi,ahogy dobog a szívem.. Igen akkor igen. Akkor tényleg beteg vagyok. Persze a külön órára,és az előkszítőre mennem kell,de a vérvétel (kora reggel)csak egy bónusz. Szóval igen. Még indig itt vagyok az ágyamban és akármennyi idő is tellik még midnig itt vagyok. Ilyenkor elgondolkozok, azokon amiket általában nem várok és nem direkt cselekszem,még is megtörténnek velem. A buszon ott lesz a srác, akivel köszönni szoktunk egymásnak,de én többet akarnék ennél,még is ő a barátaival beszélget és az ellentétes irányba indul el ahogy leszáll a buszról. Ekkor megindul bennem egy gondolat és egy újjabb vers kerül a kis füzetbe amit örömmel olvasgatok nap mint nap. Vagy épp egy cikis baráti pillanat történne,ahogy a főtérem egymás elől elfutva,nekimennénk egy idegennek. HA nem feküdnék otthon az ágyban.. S esetleg még a barátoddal elmennétek közösen megvenni az ajándékokat a családtagoknak,barátoknak. S el is jutottunk,a mai témánhoz. A télhez! Üdvözlök mindenkit 2015. utlsó hónapjának második napján!! Nem tudom,ti hogy vagytok vele ,de én már alig bírom kivárni a téliszünetet. Pedig sajnos muszály, s ami jó benne (a várakozásban) az az hogy egy jó barátomnak nem tudom mit adjak az év utlsó sulinapján,s így van még időm kitalálni :D -Ehhez kapcsolódóan örömmel-iknább lehetséges hogy kéréssel forulok hozzáátok: A lány 14 éves,elég pletykás,imád beszélni, s van egy srác aki nagyon tetszik neki. (évek óta).Mégis fogalmam sincs mit kéne adnom neki. Szóval ha van bármi ötletetek akkor örömmel fogadok :)) Őszintén szólva, a karácsonyi hangulatom már meg van. -de talán meg kellene említenem hogy az anyukám által kirakott, karácsonyfás és havas képek elég nagy szerepet játzanak ennekaz érzésnek a jelenlétében. Szóval készüljetek a karácsonyra, az időre,amikor azegész nagy család összegyűl,s megünnepli az együttt létet. Mert szerintem ez a lényege-faladata a karácsonynak,hogy öszzehozzon minket évről évre.