Senki sem irányít, sem a világ sem az emberek,

Szabad vagyok mint a madár,

Ha a ketrecem elsüllyedt a végtelen mélybe.

-A végtelen magabiztosság

Oh igen. Sok sok dolgot elmondhatnék amit megtettem, meg akartam tenni vagy épp nem tettem. Néha el-elmélkedek azon mi lett volna ha.. Fontolóra veszem a tetteimet, így jó és rossz emlékek érzelmileg is újra szántják az újból termesztett önbizalmat, erőt.
Természetesen tiszteletben tartom a múltat, hisz hozzátartozott egykor a jelenünkhöz, ahhoz akik most vagyunk. De hova tovább?

Hova próbáljam kötni ezeket az emlékeket? Húzzam a jelenbe? Így éljek a múltban?     Nem. A múlt fontos dolog, tanultunk belőle, csalódhattunk benne, érhetett miket sok meglepetés, fájdalom, öröm.

De most a jelenben, a magabiztosság számít sokat. Az amit érzünk. Amit magunkénak tudunk, például  tudás- amelyről csak mi tudjuk hogy mennyi rejlik bennünk senki más!
A végtelen magabiztosság minden ember segítsége, mindenkinek a támasza és a sikereinek is része.

-A második félév

 Igen, igen. Idáig is eljutottunk és bár meg kell mondjam egyszer-egyszer elestünk az úton, de felkeltünk és jöttünk tovább.
A holnapi nap más lesz. Mint eddig. -mondhatjuk- de a tanárok és az órák száma valószínűleg ugyanannyi marad.

 Ezután már érdemes számolni a napokat a nyárig és a szabadságig. -amelyet én köztünk szólva inkább neveznék rabságnak a forróságban.

Van akinek a holnap csak egy újabb förtelms hét veszi kezdetét, van akinek egy várva várt találkozás következik pár óra múlva.
Az ami mindenkinek közös, és tényleg közös az az idő. Mindenkinek telik és múlik mindenki megéli valahogyan, valakivel vagy valaki nélkül. Mindenhol két perc százhúsz másodperc és mindenki figyeli hogy késik-e valahonnan vagy sem.

Kezdjük meg a második félévet! Legyünk reménnyel és magabiztossággal teli!